A nők is lövellhetnek orgazmus alatt. Még mindig zavarba ejtő lehet az, amikor egy nő a gyönyöre pillanatában kristálytiszta folyadékot lövell ki magából. Nem is olyan régen még a szexológusokat is két táborra osztotta a kérdés, hogy létezik-e női ejakuláció annak ellenére, hogy a gyengébbik nem kéjnedve sok esetben épp olyan látványos lehet, mint a férfiaké.
Tanulható a női spriccelős orgazmus! Már Arisztotelész is említést tett a spriccelős női orgazmusról, a legelső modern leírás pedig Regnier De Graaf fizikus nevéhez fűződik a XVII.századból. 1950-ben Ernst Gräfenberg arra is rájött, hogy a szóban forgó váladék nem a hüvelyből, hanem a húgycsövön át távozik, viszont nem tartalmazza a vizelet összetevőit. Tudományosan tehát már ősrégen bebizonyosodott, hogy a pasikhoz hasonlóan a nők is ejakulálnak, a legtöbben mégis újabb szex-legendának vélik annak ellenére, hogy számos videófelvétel is található a témával kapcsolatban. A pornóban jártasok már tudják, melyik műfajról beszélünk most, hát persze, hogy a squirt-ről. Akik viszont még nem hallottak erről a jelenségről, azoknak nagyjából megpróbáljuk vázolni a dolgokat:
Vannak olyan nők, akik sok esetben spriccelnek ujjazás, esetleg normál aktus közben, vagy legalábbis csorog belőlük valami – a mennyiség minden esetben változó. A kéjnedvet a húgycső jobb és bal oldalán található mirigyek termelik, amik a hüvely elülső falán találhatók. Ez a rész csak akkor tapintható ki, ha a nő izgalmi állapotban van. A G-pont izgatásakor a mirigyek váladékkal telnek meg, egyéntől függ az is, milyen a szaga, állaga és íze. A kicsapódás előtt a legtöbben vizelési ingert éreznek, és a tévhittel szemben az ürülés nem mindig jelenti az orgazmust. A magától távozó anyagról sokan hiszik, hogy vizelet ( éppen ezért szégyenérzetük is támad, ha ilyen szituba kerülnek és kerülik ezeket a helyzeteket ), pedig élvezetes szex közben szinte lehetetlen bepisilni, mert orgazmus közben az összeránduló izmok majdnem, hogy teljesen elzárják a húgyhólyagot. A pasik pedig odavannak az ejakulálós csajokért, szóval nyugi.
A technika elsajátítása egyébként nem könnyű feladat, de kellő türelemmel és kitartással állítólag bármelyik nőnél elérhető a spriccelés. Minél tovább tart az izgatás, annál könnyebb kitapintani a mirigyeket, és annál több anyagot fog a húgycső kilövellni. A hölgyemény vegyen fel kényelmes pozíciót ( legjobb háton fekve, felhúzott térdekkel ), majd síkosított ujjakkkal először finoman próbáljuk meg kitapogatni a hüvely elülső falán található kitülemkedést. Mint már írtuk, a mirigyek kitapintása akkor lesz lehetséges, ha a nő megfelelő izgalmi állapotba kerül. Innentől kezdve szabad a pálya, a legtöbb esetben nem is kell a finomkodás, a ritmus viszont annál inkább.
A kéjnedv megjelenése az ún. Bartholin-mirigyeknek köszönhető, amelyek a hüvely síkosságáért felelős anyagot is termelik. Ám maga a „spricc” nem a hüvelyen át, hanem a húgycsövön keresztül távozik – hasonlóan a férfiak ejakulációjához. A váladék íze is változatos lehet, amelyet számos tényező befolyásolhat: pl. a táplálkozás, a hormonháztartás aktuális állapota, sőt még az is, hogy a nedv keveredik-e minimális mennyiségű vizelettel vagy sem.
Az viszont tény, hogy női ejakuláció sokkal gyakrabban következik be a G-pont izgatása során. Valószínűleg a belső ingerek azok, amelyek a Bartholin-mirigyre közvetlenül képesek hatást gyakorolni. Néhány nő ugyanakkor arról számol be, hogy csiklóorgazmus mellett is produkált már spriccelős nagyjelenetet